Napjainkban egyre többen fordulnak a barkácsolás, a kézimunka, a kézzel készített tárgyak felé, mert pihentető és tökéletes kikapcsolódást nyújthat egy ilyen hobbi. Előbb-utóbb viszont a legtöbben eljutnak arra a szintre, ahogy én is, hogy a családban és a baráti körben már nem fér el több kézműves termék. Esetleg annyira minőségi termékeket állítunk elő, hogy ismerőseink elkezdenek megrendeléseket leadni. Azonban amint pénzt kapnánk a saját készítésű termékekért, a jogszabály szerint jövedelem keletkezik, mely után adót kell fizetni.

Adózás szempontjából az első és legfontosabb annak a vizsgálata, hogy az alkotó gazdasági tevékenységet végez-e. Gazdasági tevékenységről akkor beszélhetünk, amikor a tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történik, és az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Ebben a definícióban több kulcsszó is található:

hobbi
  • üzletszerű – a tevékenység célja nyereség elérése
  • tartós vagy rendszeres – a tevékenységet hosszabb ideig vagy rendszeresen végzi
  • független formában – azaz nem pl. munkaviszony keretében

Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor a jogszabály szerint gazdasági tevékenységről van szó, melyet – termék előállítása esetén – kizárólag vállalkozóként lehet végezni.

Kézműves hobbi esetén ezért leginkább azt kell figyelembe venni, hogy milyen célból készült az adott termék, amelyért pénzt kap.

  1. Ha a termék előállításának célja maga a folyamat, tehát azért készült, mert a készítőjének az örömet okoz, akkor nem beszélhetünk gazdasági tevékenységről.
  2. Ha a termék előállításának az a célja, hogy abból bevételre tegyünk szert, akkor viszont gazdasági tevékenységről van szó, tehát szükség lesz egy vállalkozásra.

A különböző kézműves piactereken (vásárok és online platformok) megjelenő alkotók esetében különösen fontos ennek a célnak a vizsgálata és bizonyíthatósága. Mert ha a saját örömére alkot, és azokat az alkotásait adja el, amelyet nem tud/akar használni, akkor nem minősül gazdasági tevékenységnek. Azonban ha bizonyítható, akár a termékek számossága, akár a rendelés lehetősége alapján, hogy a termék előállításának a célja ellenérték vagy nyereség elérése, akkor a tevékenység már csak vállalkozás keretei között végezhető.

Ha a bevétel/jövedelem nem gazdasági tevékenységből származik, az adózás kétféle módon lehetséges, ún. önálló tevékenységből származó jövedelemként, vagy  ingó értékesítésből származó jövedelemként, bár ez utóbbi megoldás rejthet kockázatokat. Az önálló tevékenységből származó jövedelem az SZJA törvény szerint az összevonás alá eső jövedelmek közé tartozik, a bevétellel szemben van lehetőség költségelszámolásra, melynek szabályait a törvény tartalmazza. Ingó értékesítésből származó jövedelem,  esetén a bevétellel szemben a szerzési érték állítható szembe, amely ha nem meghatározható, akkor a bevétel összegének 25%-a. Tekintettel arra, hogy a különböző adó- és adóalap-kedvezményeket csak az összevonás alá eső jövedelemből vagy annak adójából lehet figyelembe venni, érdemes mindkét jövedelemtípust számbavenni.

Ha a hobbi gazdasági tevékenységgé növi ki magát, akkor mindenképp vállalkozás alapítása szükséges. A vállalkozási forma lehet egyéni vagy társas vállalkozás, előbbire háromféle, utóbbira kétféle adózási mód választható, de ezek bemutatása már nem fér bele jelen bejegyzés keretei közé.

 

Irányadó jogszabályok:

Szervezetek: